Magamról

Az iskolából olyan mértékben hiányoztak az érdekes ingerek, hogy éppen csak életben maradtam. Kanadai segédmunkásként előre láttam, hogy a lezúdított sóderkupac hamarosan útban lesz, és még háromszor odébblapátoltatják velem, de nem szóltam, mert engem is hamar lapátra tettek volna. Nyelvtanár-koromban nem teljesen értettem, hogy az emberek miért tanulni akarják az új nyelvet, miért nem beszélni. Mivel lehetne rávenni őket, hogy kinyissák a fülüket, és így az eredetire valamelyest emlékeztető hangok jöjjenek ki a szájukon? – tűnődtem. Amikor pedig jobban belemélyedtem az NLP-be, feltűnt, hogy e módszereket, melyekkel bárki világába beléphetünk, alig alkalmazzák kultúrák mintáinak a megismerésére.

Valahogy így született a Természetes Nyelvtanulás. Nagyon szeretem az embereket, a különféle embercsoportok világát; együttlétét, hanglejtését és logikáját. Szívesen tanulok új dolgokat, és úgy vettem észre, a vidám hozzáállás segít ebben. A kényszer, az unalom meg az oktatási intézmények szent tehenei kevésbé.

Az utóbbi harminc évben öt országban laktam, eleinte csak úgy ösztönösen szívogatva magamba nyelveket. Aztán tudatosabban is egyre jobban foglalkoztatott a téma és elkezdtem kísérletezni vele. Elzarándokoltam addig ismeretlen kultúrákba; vonattal, stoppal, gyalog, mindig a helyi nyelven beszélve a helyi emberekkel. Tanulmányoztam főállású utazókat, a barátaimat meg más „jó nyelvérzékű” embereket – nem a tudatos hiedelmeiket, hanem azt, amit tényleg csináltak. A legtöbbet a gyerekektől tanultam.

Kommunikáció-tanári tapasztalatomból jól tudom, hogy mindenki képes belépni más kultúrák világába, és magára ragasztani új nyelveket. E megismerés célszerű módjairól is felfedeztem egyet-s-mást. Meggyőzni az embereket erről, és rávenni őket arra, hogy hajlandók legyenek mást csinálni, mint eddig – hát ez még ma is próbára tesz…

előző