Idén tartottam egy Természetes Nyelvtanulás-tanfolyamot Brüsszelben. Nem, nem flamandul, és nem is franciául. Magyarul. Nahát… Vajon miért kell valakinek itthonról kiutazni Brüsszelbe, hogy az európai főváros amúgy feltűnően intelligens magyar hivatalnokait és családtagjaikat megtanítsa nyelvet tanulni? Hát nem ott élnek?

Ööö… Nem. Brüsszeli hazánkfiai kulturális értelemben többnyire nem Belgiumban élnek, hanem egy magyar nyelvi buborékban. A gyerekek magyar iskolába járhatnak, a baráti kör is többnyire a hazaiak közül kerül ki, van magyar orvos, bolt, baba-mama-klub, repülőtéri minibusz és, ha nagyon utánanézünk, valószínűleg mélybúvárfelszerelés-kölcsönző is. Ráadásul e mikrotársadalom egy angol nyelvű nemzetközi buborékban helyezkedik el. A munka nyelve ugyanis a legtöbb helyen angol, sőt, több évtized alatt az utca embere is beletörődött, hogy a városba beköltöző soktízezer külföldivel angolul beszéljen. Úgy-ahogy megtanult, és hajlandó váltani.

Nem tudom, te hogy vagy vele – a magam részéről nemrég eszméltem rá, hogy a sokat emlegetett világfalu immár megvalósult. A minket körülvevő nyelvi közeg egyre kevésbé függ attól, hogy melyik országban élünk. Miért fontos ez nekünk, nyelvtanulóknak? Nos, egyre nyilvánvalóbb, hogy itthon éppúgy meg tudjuk alkotni magunknak az elsajátítani vágyott új nyelv közegét, mintha az adott országban laknánk. Ha franciául akarunk tanulni – és persze ez más nyelvekre is érvényes –,  megkeressük az itteni francia-buborékot, belecsöppenünk, és egyszerűen beszívjuk a nyelvét…