Miért tegezünk?

Az olvasóban felmerülhet a kérdés: Miért tegeződünk ezen az oldalon? Hiszen nem is ismerjük egymást. E közvetlenkedés első olvasásra akár tiszteletlenségnek, felületességnek is megélhető, vagy éppen az angol majmolásának.

Nos, az angolból (néhány ritka tájszólást kivéve) éppen a tegezés (thou art) veszett ki a XVII. század tájékán, meghagyván a magázást általános megszólítási formának. Ebben a nyelvben ma leginkább a kereszt- vagy vezetéknéven szólítással lehet valamelyest kifejezni a személyek közötti távolságot vagy közelséget.

Az európai nyelvek többségében manapság ellentétes tendenciát figyelhetünk meg. A svédben, a hollandban már-már archaikusnak számít a magázás, és az utóbbi évtizedekben bizony a magyarból is kezd egyre erőteljesebben kiszorulni. E megszólítás nálunk egyébként csupán a XVI. században kezdett kialakulni több különféle változatban, melyek közül végül a harmadik személyű forma vált általánossá. „Mosolyogsz” helyett azt mondjuk: „ön” vagy „maga mosolyog”; mintha valaki másról beszélnénk. Így jár el többek között a spanyol is: Que desea Usted? Mit óhajt (ön)? Más európai nyelvek, mint például a francia, a második személy többes számából fejlesztettek udvarias megszólítási formát. Quest-ce que Vous faites? Szó szerint „mit csináltok?” (Mit csinál ön?) A német kombinálja a két formát, többesszám harmadik személyben magáz. Was machen Sie? Mintha azt mondanánk: „Mit csinálnak ők?” (Mit csinál ön?) A török a francia módszert követi, de alig száz éve – előtte náluk csak tegezés létezett.

E rövid nyelvi körutat azért tettük, hogy kitűnjön: a megszólítás különféle módjai időről-időre változnak; a magázás pedig történetesen egy nem túl régi, távolságtartó forma. Talán jó lenne, ha a nyelvünkben – a különféle múlt időkkel, a szenvedő alakkal ellentétben – megmaradna a magázás, és továbbra is választhatnánk a megszólítási formák közül.

Tisztelt Hölgyem / Uram! Honlapunkon – minden nyelvgazdagító szándékunk ellenére – azért választottuk a tegezést, mert ez fejezi ki hűen a tevékenységünket. Az akadémikus oktatás távolságtartó, kívülről tanulmányozó hozzáállásával szemben Természetes Nyelvtanulás során be akarunk lépni a nyelvbe és a kultúrába. Ehhez a magázásnál ősibb, közvetlenebb és erősebb érzelmi töltésű tegezés illik. A kisgyerek sem magázódik, és a Természetes Nyelvtanulás igen sok tekintetben a beszélni tanuló gyermek módszereit és hozzáállását követi.

Mindeközben persze ki szeretnénk fejezni a különféle hátterű emberek, kultúrák, nézetek iránti tiszteletünket is. Ezért ez a hosszú magyarázkodás...

előző

következő