Először a Buffalo 1-et olvasd el!

Hogy lehet ez? Hogy hozhat létre egy nyelv effajta őrült szerkezeteket?

 1)
Az egyik ok az, hogy az elszigetelő nyelvek – amilyenné az angol egyre inkább válik – nem rendelkeznek a szavakhoz tapadó módosítókkal (elő-, utó-, vagy középragokkal), illetve a szótő sem változik bennük. Ólomkatonák módján állnak bennük egymás után a nyelvtani elemek. Például a magyar „szeretek ősszel utazni” angolul így hangzik:

 I         like                to                   travel   in    the        fall.
én    szeret   főnévi igenév-jelző    utaz   ban   az        ősz

Tehát magukon a „nagy” szavakon (főneveken, igéken, mellékneveken) jóformán semmi jel nem marad, amiből a mondatbeli szerepükre következtethetnénk. Ilyen nyelveknél a szórend óriási jelentőséggel bír. John likes Jean teljesen mást jelent, mint Jean likes John. (Persze azért az angol nem tisztán elszigetelő nyelv.)

 2)
A másik ok, hogy az elszigetelő nyelvekben a szófajok is gyakran egységesülnek: ugyanaz a szó lehet például ige is és főnév is. Az amerikai angol fall szó az „esik” mellett jelenthet „esést” (és így átvitt értelemben „őszt”), sőt, bizonyos esetekben azt is, hogy „eső, esésben lévő”. Kamaszkorom egyik filmsorozata az egy kaszkadőr kalandjairól szóló The Fall Guy, „a zuhanó csávó” / „balek” volt. Ez a jellemvonás sem könnyíti az elemek megfejtését.

 3)
Mindezek után az angol különös előszeretettel hagyja ki a megértést lehetővé tevő, viszonyító kis szavakat. (Azt sejtem, ez a szórend kötöttsége miatt lehetséges, de egy nyelvész többet tudna róla mondani.) The fall we arrived to Canada the weather we expected was already gone. Szó szerint: „Az ősz, Kanadába érkeztünk, az időjárás, számítottunk, már elmúlt.” (Az őszön, amikor Kanadába érkeztünk, az időjárás, amire számítottunk, már elmúlt.)

Ez a három tényező együtt képes a bölényeshez hasonló mondatokat produkálni. Nyilván az ilyen extrém példák ritkák, inkább a sportszellem egyfajta megnyilvánulásai, az viszont igaz, hogy angol szövegek megértésekor az embernek gyakran át kell értékelnie az első olvasatot, mert a felbukkanó új szavak más nyelvtani helyzetbe tolják az előzőket.

 Néhány további aspektus

Az előbbiekből könnyű lenne arra a következtetésre jutni, hogy az elszigetelő jellemzőkkel bíró nyelvek akkor egy csomó finomságot, amit mi a szórend variálásával jelzünk, nem is tudnak kifejezni. De, csak kellhet hozzá némi körülményeskedés:

Szeretek ősszel utazni.              I like to travel in the fall.
Ősszel szeretek utazni.              It’s in the fall I like to travel.
Utazni szeretek ősszel               It’s travelling I like in the fall.

Azaz a látszólagos nyelvtani egyszerűségről kiderül, hogy csak kezdetben igaz. Egy kicsivel is finomabb jelentés-árnyalatok közvetítésekor bonyolultabb szerkezetek bukkannak elő. Ha iskolában tanultál angolul, részben valószínűleg ezért nem tudsz igazán jól. Az összetettebb rétegekre ugyanis ezzel a módszerrel nem jut elég agyi kapacitás. A nyelvtan minden ágát-bogát túl nehéz tudatosan felfogni.

A másik, ami ebből kezd kibontakozni, hogy – a pillanatnyi mitológia ellenére – a magyar nyelvtan semmivel sem nehezebb az angolnál. Egyenlők. Amit sokan „angol nyelvtannak” hisznek, az e nyelvnek egy meglehetősen kezdetleges szintje.

Miért fontos ez?

E blog célja – az eddigi látszat ellenére – nem az, hogy elrettentse az embereket a nyelvtanulástól (ezt már sokan megtették előttem), hanem hogy megkönnyítse, bátorítsa ezt a folyamatot. Nos, a témáról a szakállas vicc jut eszembe:

 – A kelet-európai értelmiség előtt két út áll. Az egyik az alkoholizmus.
Némi csend után általában valaki megkérdezi:
– És mi a másik?
Ilyenkor szomorú fejrázással kell folytatni:
– A másik járhatatlan.

A nyelvtant is két úton sajátíthatjuk el. Az egyik a tudatos megértésen alapuló módszer, ami nem járhatatlan, csak gyalázatosan munkás. Ráadásul, ami az összetettebb szerkezeteket illeti, sose leszünk tökéletesek. Viszont legalább rengeteg erőfeszítéssel járt és sokáig tartott!

A másik a természetes nyelvtan-tanulás. Amikor leteszünk arról a jóformán reménytelen vállalkozásról, hogy majd mi tudatosan megértjük azt a rengeteg átalakulást a mély szerkezetből a felszíni szerkezetbe, amit Chomskyék nem tudom, hány évtizede próbálnak megfejteni. (Nem tudok arról, hogy a végére értek volna.) Amikor egyszerűen elengedjük magunkat, és használat közben tanuljuk meg a nyelvet, helyzetekben, először helytelenül, törve, majd önkéntelenül egyre több mindent helyretéve. Persze, amikor már folyékonyan beszélünk, simítgathatjuk, ha a kedvünk tartja. Lehet nyelvtant nézegetni, meg gyakorlatokat oldogatni, aki szereti. Aki meg nem szereti, nyugodtan elengedheti.